2010. július 23., péntek

Nehéz idők

Az egész Sárváron kezdődött. Legalábbis utána valamikor vettem észre, hogy zsibbad a jobb combom. Nem nagyon, csak épphogy. Nem foglalkoztam vele, nem mondtam senkinek, nem akartam hogy elvonja a figyelmemet az Ultrabalatonról. Meg hogy megpróbáljanak róla lebeszélni. Nem tudtam mitől van, a futásban nem hátráltatott, vártam hogy elmúlik.
Az Ultrabalaton után elkezdett zsibbadni a nagy lábujjam is. Megkérdeztem néhány embert, utánanéztem a dolognak, és valószinűleg az egyik porckorongom a csigolyák között, összenyomódott, és nyomja azt a kilépő ideget, ami a jobb lábamba megy, a combon keresztül, és a nagylábujjban végződik. A sérv kezdeti szakasza.
Nyújtom, várom hogy elmúljon.
Futni ezzel így nem kéne. Ez a nagy baj.

6 megjegyzés:

  1. Megpróbálok az lenni, de nagyon nehéz. Futás nélkül nem találom az értelmét az életemnek. Most egy darabig megpróbálom helyettesíteni uszással.

    VálaszTörlés
  2. Hú bakker, az baj! Ennyire ne tégy fel mindent egy lapra.
    Abszolút fatalista vagyok, szerintem semmi sincs 'csak úgy'. Ennek az állapotodnak is van oka és értelme, lehet, hogy pont ez?!

    VálaszTörlés
  3. Én is keresem ezeket, az állapotom okát, és értelmét, szeretném hinni hogy van valami, de egyenlőre nem találom.
    Nem én teszek fel mindent egy lapra, de én ezért is kezdtem a futást, anélkül nem találom a helyem.

    VálaszTörlés
  4. Jujj....

    Csak "valószínű" vagy meg is nézetted valami dokival?

    VálaszTörlés
  5. Orvosnál még nem voltam vele, itt nem olyan egyszerű, meg sok újdonságot nem várnék tőle, meg biztosra veszem hogy az a baj. Azt mondják MRI-re küldene, az tudná magmutatni pontosan. Mondjuk az lehet nem lenne hülyeség, ha legközelebb otthon leszek megnézetem. Amugy már megtaláltam a megfelelő szakembert, egy oszteopata, már voltam nála egy kezelésen, jó volt, csak most elutazott a Norvég extrém ironmanre. :)

    VálaszTörlés