2014. július 14., hétfő

Futni valakivel.

Akirol tudod, hogy meghalna érted. Vagy csak azért is, hogy veled fusson. Össze vagytok kötve, hogy az erősebb tudja húzni a gyengébbet. Így versenyeztek a többi ugyanilyen páros ellen. A legnemesebb verseny ez! Olyan gyorsan futsz mint még soha. Hiszen húz az erősebb társad. Ugyanis erősebb, nem kicsivel, sokkal. Mindig. A képességeid határát már tullépted, a segitségével. Tudod hogy rövid a táv, nem tart sokáig, próbálod elviselni. A fájdalmat. Nagyon fáj. A testnek. Titkon reméled, hogy fárad a társad, lassit, és nem fog annyira fájni! Azt gondolod milyen jo lenne őt is közelebb engedni a határaihoz. Ekkor egy “gyerünk” szóval jelzed neki, hogy mehet még. Ekkor történik a csoda! Te tudod, hogy már nem tudsz gyorsulni, hiszen ilyen gyorsan sem tudsz futni. Ő tudja, hogy tudna még sokkal gyorsabban is, de te gyenge vagy, és húznia kell. Tudja! Most mindez nem számít, együtt kell a lehető leggyorsabbnak lennetek. És gyorsultok! Ő még bír hozzátenni, pedig egyre nagyobb az ellenállás amit kifejtesz. Mindketten mindent megtesztek. Más nincs, semmi más. Neki sincs. Csak Ő meg te. Látszólag egy póráz köt össze, valójában annál sokkal több.

Összhang. Alázat.

2 megjegyzés: