35

A rajtszámom. Indulhatok a Spartatlonon. Ezzel kicsit megváltozott az életem. Mostantol még erősebben meg kell tennem mindent hogy eljussak Spartaba.

Közben rendesen elmaradtam a blogírással. Sok minden történt, de mindenképpen ez a legfontosabb. Lezajlott az Ultrabalaton, két fős váltóban, de erről megpróbálok íni egy külön posztot.

Előtte pedig egy 10km-es verseny itt Kecskeméten, ami különösen kedves volt számomra több okból is. Az egyik, hogy az utcánkat is érintette az útvonal, nagyon elérzékenyültem, ott futottam, ahonnan indultam, ahol járni tanultam. Közben azonban elég hosszú utat megtettem.

A másik fontos dolog, hogy egy versenyen indulhattam a két kecskeméti példaképemmel Kónya Ákossal, és Szalóki Robival. Akik ismét bizonyították nagyságukat, és ezen a számukra igazán rövid távon egymással nagyot meccselve fej-fej mellett néhány másodperc különbséggel a 2-3 helyen értek be. Magamhoz mérten nekem sem sikerült rosszul ez a verseny, 42:16 alatt teljesítettem a körülbelül 10 km-t. Ez egyébként egyéni csúcs lenne, ha meg lett volna a 10km, de az én mérésem szerint nem volt meg, tehát nem az, de nincs is jelentősége. Majd egyszer 40 alatt.

a nagyok társaságában

Szóval a térdem rendben, egészséges vagyok, mostantól teljes koncentráció a Spartathlonra.