2011. május 28., szombat

Terep Százas 2011

Kellene valamit írnom erről a versenyről is. A térdem kicsit megfájdult, a Vadállókövek felé vezető úton, ezért azóta nem nagyon futok, így az íróakarókámmal is baj van. Szokás szerint nagyon nehéznek éreztem, 60-70 km után úgy éreztem egyáltalán nem haladok, nekem nem ez a futóverseny. Azért jó volt, szenvedtem nagyon, sokáig, a táj gyönyörű, remek emberekkel lehettem, a szervezés hibátlan, mi kell ennél több!? Ha egy kicsit erősebb lennék, az sokat javítana, de majd eljön annak is az ideje. Ez most egy megfelelő edzés, állomás volt.

Viszont szereztem egy nagyon érdekes tapasztalatot. Történt ugyanis, hogy 90km környékén eltévedtem. Meggyőződésem, hogy Pilisborosjenő előtt, amikor egy Y elágazásnál jobbra kellett térni nem volt látható jel, így én mentem tovább egyenesen a faluba. Mentem talán 500 métert mire annyira elbizonytalanodtam, hogy megnéztem a telefonomon levű elmentett útvonalat. Ezen láttam hogyha a szélső utcán végigmegyek, utána ki tudok menni a falu mellett levő párhuzamos útra ami a helyes irány, és egyébként a kék jelzés is. Kiérve visszanéztem, és nem láttam pontot, reménykedtem hogy nem volt ezen a kihagyott rövid szakaszon. Azonban nemsokára az út elhagyta a falut, be az erdőbe, és ekkor fokozatosan eluralkodott rajtam a teljes elkeseredés, mivel azt hittem hogy kihagytam a pontot, hiszen elhagytam Pbjenőt, ahol lennie kellett volna az itiner szerint. Ez olyan lassan történt (eltávolodtam annyira), hogy nem éreztem magamban annyi erőt, hogy visszamenjek megkeresni. Elkeseredve hívtam Bettit, hogy kihagytam egy pontot, nem sikerült teljesíteni a versenyt, ez az első föladott versenyem, bebizonyosodott hogy alkalmatlan vagyok erre is, többet nem indulok futóversenyen. Elmondtam neki, hogy ha a cimborám, csapattársam ragaszkodik hozzá, akkor az UB-n még elindulok, mert megígértem, de az lesz az utolsó. Ijesztő volt ezekkel szembesülni, halálosan komoly volt. Így is történt volna. Szerencsére azonban visszakanyarodtunk még valahogy a falu mellé, és egyszer csak megjelent a pont. Furcsán néztek rám Ernőék, amikor az első kérdésem az volt, hogy hol vagyok. Itt is tapasztalt kezekbe kerültem, gyorsan helyreraktak, és indulhattam befejezni a versenyt. Nagy megkönnyebbülés volt. Végiggondoltam sok mindent, szembesültem vele, hogy igen, ez vagyok én, óriási tétje van ezeknek, még nagyobb mint gondoltam. Szerintem ott az eső elmosta a megfelelő jelölést, legalábbis én meg vagyok győződve, hogy megfelelően elővigyázatos, figyelmes voltam végig. Ott hibáztam, főként a tapasztalatlanságom miatt, hogy nem fordultam vissza az első alkalommal megkeresni a helyes utat. Ezek szerint legközelebb azt kell tennem, ugyanis hatalmas a tét, nem szabad kockáztatni. Sajnos a verseny után nem volt erőm visszamenni, és megnézni a jelet, persze én hibázhattam, ha a mezőny nagy része megtalálta a helyes utat. Mondjuk nem sokan voltak már utánam, és az eső után. Persze nem is a jel volt itt a lényeg, vissza kellett volna mennem. Most szerencsém volt. Óvatosnak kell lennem, valószínűleg az első feladott versenyem lesz az utolsó futóverseny amin indulok.

A rendezés ettől eltekintve tökéletes volt, minden az előzetes információk szerint, és a frissítőpontok személyzete mintha csak miattam lett volna ott. Kivétel nélkül, mindenhol.
Azóta várom hogy teljesen megjavuljon a térdem, elvileg még tudom tartani a tervet, tehát egyelőre még tovább az úton.

Terep Százas 2011 (100km): 15:33:42

8 megjegyzés:

  1. Nem csak te tévedtél el azon a helyen. Raktunk ki fényvisszaverőt ahhoz az elágazáshoz de az első fa amire kitehettük túl távol van, így nem látszott igazán a szalag. Jövőre ezen javítanunk kell. Elnézésed kérem a hibáért! Csanya

    VálaszTörlés
  2. Megértem, ha te máshogy látod, de szerintem a feladás, a pillanatnyi kudarc lehetősége mindig benne van a pakliban. Szeretem elhinni, hogy aki veszíteni nem tud az a győzelmet sem érdemli. De te győztél, úgyhogy nem is tudom miről beszélek itt :)

    VálaszTörlés
  3. Csanya: nem tudom mennyire volt rossz ott a jelölés, ahogy átbogarásztam az útvonalat, valószínűleg nem is ott tévedtem el ahol gondoltam, hanem mar egy picit hamarabb kellett volna letérnem. Ez azonban apróság, nem nagy probléma a legtöbb embernek, csak nekem volt az.Benne van a pakliban, csak nekem nem nagy tapasztalatom van meg ebben. Szóval nem kell elnézést kérned, nagy hibát biztos nem követtetek el, és ez azért mégiscsak egy terepfutóverseny, aki nem felkészült, ne induljon. Ha nekem emiatt nem sikerült volna, akkor sem hibáztattalak volna titeket.

    Bozót: Azt nem mondom hogy az a jó ahogy én gondolom, csak azt hogy ez vagyok én. Azt eddig is tudtam, hogy nehéz lenne feladni egy célversenyt, de azzal most szembesültem hogy egy ilyen, nem célversenynek szánt futamot is. Ráadásul úgy hogy végig is megyek. De szerintem erre szükségem van, ezert tudok elindulni olyan versenyeken, amelyekre elvileg meg felkészületlen vagyok. Győzni azért nem győztem, csak helytálltam, meg talpon vagyok.
    Es szerintem veszteni is tudok, csak azt elfogadom, és nem erőltetem tovább. :)... :(

    VálaszTörlés
  4. Persze, SzikLes csapatban. A második, és a negyedik negyedet futom én.
    Te? Régebben tettél célzásokat!

    VálaszTörlés
  5. Én? Hát körbeszaladtam én is. Írtam róla, ha érdekel.

    VálaszTörlés
  6. Úr isten! Itt egy ultrafutó, aki lenyom egy 100-ast simán, róla azt hinné a kívülálló, hogy akaraterő-erőmű és semmi sem állhat az útjába! Bocs, ez a kívülálló nem hiszi, hogy feladnád, pedig abszolút nem ismer, csak néhány tényt rólad :)
    Gratula a versenyhez!

    VálaszTörlés
  7. helga: soha nem adom fel, itt is vegig mentem volna, csak ervenytelen lett volna a teljesites, ami azt bizonyitotta volna hogy nem tudom megcsinalni. Szerencsere nem ez tortent, folytatom az utam.
    Koszonom a hozzaszolasod, jo futast!

    VálaszTörlés