2010. november 12., péntek

Van tovább

Próbálom rendezni a gondolataimat. A gerincem talán mintha javulna, már nem érzem állandóan a zsibbadást, remélem nem csak azért van mert már megszoktam. A futást mostanában nem erőltettem, csak annyit futottam amennyit feltétlen muszáj. Közben meg tervezgetem a jövőt. Az továbbra is bizonyosan látszik hogy szükségem van a futásra. Érdekes módon mostanában elkezdtek érdekelni a művészetek. Szívesen alkotnék valami művészit, de sajnos be kell látnom, hogy tehetségem semmilyen művészet irányában sincs. Így a futás lesz az én művészetem. Nem mintha ahhoz lenne tehetségem, de azt lehet tehetség nélkül is űzni.
Jövőre folytatom az intenzív futást. Mivel a gerincproblémám a két leghosszabb versenyemen jött elő, ezért az ilyen hosszú versenyeket megpróbálom hanyagolni egyelőre. Tehát Sárvár 12 órás, UB 2 fős váltóban. És a lehető legtöbb 100km alatti verseny. Azonban van ezzel egy kis bökkenő. Méghozzá hogy nagyon nagy szükségem lenne a nagy Görög verseny teljesítésére mihamarabb. Nagyon nehéz minden olyan szeptember, amikor még nem lehetek ott. Az alaphelyzet az hogy jövőre menni akarok, csak nem tudom mennyire lesz elég a 100km alatti versenyekkel való felkészülés. Ez majd közben kiderül.
Mindezt talán segíti, egyszerűsíti az a tervünk, hogy tavasszal hazaköltözünk Magyarországra.
Tudom, hogy jó lenne többet írni.

4 megjegyzés:

  1. Egy részről:
    Jajjjj de jó, hogy írtál Lesi!

    Másik részről:
    Ennyi ellentmondást egy ilyen rövid posztban!?!?!

    Gyere haza és fussunk!

    VálaszTörlés
  2. Nincs ott olyan sok ellentmondás azért. Csak a Spartathlon lóg ki a sorból, de azzal nem tudok mit tenni.
    Megyek haza és végre futhatunk együtt! (még ha nem is sokat, mert nem vagyunk egy szinten, de megpróbálok fejlődni addig)

    VálaszTörlés
  3. Jé, még vannak olyanok akik visszajönnek??
    Azé örülök, hogy hazatérsz :) A Spartathlon kicsit nagy lépésnek tűnik, ha azt nézem, hogy elég komoly futóink is éveket szántak a felkészülésre...de tudom milyen az érzés, hogy menni kell :)

    VálaszTörlés
  4. Tudom én nagyon jól, hogy nagy lépés. Mondjuk nekem nem volt kicsi az UB sem. Persze ahogy írtam, még nem biztos, majd kialakul.
    Nagyon bonyolult dolog ez, de egyszer mindenki hazatér...

    VálaszTörlés