2010. február 7., vasárnap

Thames Trot 50

Sikerult. Ugy nez ki nagy kart nem tettem magamban. Bovebben kesobb.


Hol is kezdjem? Az elozo két hetet leírtam, az meg szorosan ide tartozik. Ugyanis amikor beneveztem erre a versenyre tudtam hogy a tisztes helytálláshoz jó par kemény kilométert le kell meg futnom a rajtig. Ebbe beletartozott volna az utolsó két heten lefutott 100-120 km. Ez az ami elmaradt, vagyis lett belőle kb 30 kilométernyi probalkozas, santikalas. Tehát ahogy közeledett a verseny két dolog is egyre jobban kezdett nyomasztani. Az egyik hogy 2 hét alatt valoszinuleg valamennyire ellustultam, es hogy a lábam valoszinuleg nem gyógyult meg kellokeppen, es szinte biztos hogy elkezd fájni futás közben. Ehhez meg hozzajott az hogy akivel beszeltem erről, mindenki azt javasolta hogy inkább ne menjek, varjam meg ameddig teljesen meggyógyul a lábam. Péntek estig azonban biztos voltam benne hogy elmegyek, es megpróbálom lefutni. Péntek este azonban alvás helyett azon kezdtem töprengeni hogy tényleg, mi fog tortenni? Itt vagyok életem eddigi leghosszabb versenye előtt, aminek a teljesitesehez kellene az eddigi legjobb formám, amiért az utóbbi 2 hetet kivéve meg is tettem mindent, de ez a labfajas keresztulhuzta a tervemet. Mivel a nem túl hosszú pályafutásom alatt nagy rutint nem tudtam szerezni az ilyen esetekhez, kétségbeesetten próbáltam kitalálni a lehetséges torteneseket. Mi lesz ha annyira fog a lábam fájni hogy nem tudok továbbmenni, egyáltalán mikor van az, féltem hogy eltúlzom a fájdalmat es megállok olyankor amikor meg nem kellene, vagy a másik eset hogy a teljesítés vágya annyira hajt hogy nem állok meg akkor sem amikor meg kellene. Vagy hogy eronlettel egyáltalán bírni fogom-e, ha a fajdalom mondjuk elviselhető lesz. Szóval semmi ilyenben nincs tapasztalatom eddig, de nem álltattam magam, tudom hogy elobb-utobb ezt is meg kell tapasztalnom, csak nem tudtam most jött-e el az idő. Ilyen kínok kozott telt az ejjszakam, a pihenés helyett. Reggelre arra jutottam amire szoktam versenyek előtt, hogy nem foglalkozok semmivel, megyek ameddig birok!

Sajnos azonban a problémák, es ketsegek miatt egyáltalán nem sikerült fejben osszeraknom a dolgokat. Mivel frissítek, mit veszek fel, mit viszek magammal, meg egyáltalán, nem keszultem fel fejben a nehézségekre, holtpontokra.

Fel otos keles, gyors osszepakolas, masfelora autóút után ott álltam a rajt helyeul szolgalo pub parkolójában másik 160-170 futóval, ilyen nem túl kellemes elozmenyek után. A fel kilencre meghirdetett rajt valamennyit késett, de aztán nekilódultunk, a 3-5 c fokos időben, a Temze partján vezető utunkra. Oltozeknek vegulis futóharisnya, rovidnadrag alul, hosszuujju alaoltozet, polo, es vékony dzseki felül osszeallitast választottam. Frissítésnek kulacsov, fel literes kulacsban víz, es 4-5 gél, amit vittem a magammal. A többit a kb 15 kilométerenként levő ellenorzoallomason vettem magamhoz, ami altalaban a saját gatorade ital, es a pontokon kapott amúgy nagyon finom sutemeny volt.

folyt kov

4 megjegyzés:

  1. Gratula!

    Várjuk a részleteket.

    VálaszTörlés
  2. Mi tart ennyi ideig? A sok várakozásban leülepszenek a friss élmények. Nem ér nem folytatni!!!

    VálaszTörlés
  3. Lesi komam!
    bassza meg komoly dolgot vittel veghez!
    remelem hamarosan kozosen nyomunk egy versenyt!
    ne hagyd abba!!!!!
    Karesz

    VálaszTörlés
  4. szervusz Karoly!
    gyere-gyere, mar mondtam! csak latnam mar! dehogy hagyom abba, a legjobb dolog az eletemben hogy elkezdtem futni! semmi okom hogy megalljak.

    VálaszTörlés