meg egy beszamolom az indexrol (2009/09/24)

Megirnam a kis beszamolomat az emlitett elso ultraversenyemrol, hatha erdekel valakit, meg amugyis jo ha megvan nekem is, kesobb meg hatha eloveszem. Az egesz meg tavasszal kezdodott, amikor megismertem az itteni futocimboramat, megbeszeltuk hogy keresunk valami megfeleloen tavoli celt, amire benevezunk , es addig van motivacio keszulni. A High Peak 40 nevezetu 40 merfoldes terepverseny lett a kivalasztott. Igaz hogy akkoriaban en meg nem futottam maratont sem, de gondoltam addig meg megprobalok keresni egyet, de ha nem az sem baj ugy ereztem fel tudok keszulni erre is. A sors ugy hozta hogy a nyaron 2 maratont is sikerult teljesiteni, ezert ugy ereztem jogossan vagok neki ennek a kihivasnak. Egy kis problema az volt hogy nem igazan ismertuk azt a kornyeket, terepet, csak azt tudtuk tola hogy egy nemzeti park, es sajnos a verseny honlapja is eleg szegenyes informaciokat kozolt , nem tudtuk a szintadatokat sem. Azert ez tulsagosan nem zavart hiszen turazos-futos esemenykent volt meghirdetve, tahat a szintidobe belefert akarmilyen lassu teljesites is.
Igy vagtunk neki, egy nappal korabban hogy egy kozeli szallason megaludva 7 ora elott odaerjunk a 8 orasi rajthelyre. A helyszinen atvettuk a rajtszamot, es rakerdeztunk a maradek problemankra, hogy az utvonal ki van-e rendesen jelolve, ugyanis a kiirasban szerepelt kotelezo tartozekkent terkep, es iranytu.(amelyek hasznalataban egyikunk sem nagy virtuoz) kerdesunkre a valasz az volt hogy remelik megfeleloen van kijelolve, ha a jelzesek a helyukon maradtak. Ez eleg volt egy kis megnyugvasra, meg ugye talan mindig lesz korulottunk valaki.
Tehat a szokasos keszulodesek utan, amikor is kiderult hogy en milyen tapasztalatlan vagyok( nem tudtam mit, hogy vigyek, mennyi gelt, csokit...), ja meg ugye nem vettem hatizsakot, mert a 3 db tavalyi fenykepen ugy lattam senkin sincs, ezert ugy gondoltam eleg lesz nekem az ovtaska. Ezzzel szemben a rajtnal az emberek 90%-a hatizsakban keszult, mondjuk utolag jo valasztasnak tartottam az ovtaskat, eleg volt a tartalma. Tehat igy indult a rajt kb 200 emberrel. Sajnalatunkra mar az elso par kilometeren kiderult hogy bizony ez egy kemeny terepverseny, ugyanis mar az elejen is volt egyaltalan nem futhato emelkedo, es a kesobbiekben is eleg keves volt a sik szakasz. A verseny egeszet nem igazan tudnam reszletesen leirni, mindig furcsallottam a reszletes beszamolokat, en keptelen vagyok visszaemlekezni pontosan a dolgokra, inkabb cask kepek vannak elottem, de azok sem sorrendben. Tehat teltek a kilometerek, az emlkedoknek koszonhetoen eleg lassan, de kulonosebb faradtsag nelkul, a frissitopontok kb 5 kilometerenkent(ezert is volt eleg az ovtaska) kinalatuk altalaban viz, egyfajta narancsos udito, es a szokasos kekszek, banan. Arra azert emlekszem hogy az utvonal vegig gyonyoru helyen futott. Maratoni resztavnal azon beszelgettunk a cimbivel hogy milyen jol birjuk, eddig mindefele gond nelkul, szepn haladuk, bar kezdett latszodni hogy a 8 oran beluli idocelomhoz ez a sok emelkedo miatti lassu tempo keves lessz. Raadasul amilyen jol birtuk addig, olyan gyorsan fogyott az eronk a 45 km kornyeken kezdodo tobb kilometeres emelkedon, igy kb 10 kilometer alatt elvette tolunk a tav az 55 km-re jogosan jaro eronket. Ekkor egy ellenorzopontoz erkezve, ahol utoljara tudtam talalkozni a magan frissitesunkre vallalkozo kedvesemmel, kiados eves, (barack kis szolo, repa, meg meg a pont elott gel) ivas utan nagynehezen tovabbindultunk az utolso 11-12 km-re, amely a leghosszabb aszfaltos szakasszal kezdodott. Itt az ut hullamvasuthoz volt hasonlithato, amikor egy hullam aljan ugy gondoltam nem kellene abbahagynom a futast mert nehezebb lesz megint elindulni. Mogottem hallottam hogy a cimbi setara valt, de szol hogy menjek nyugodtan, innen mar betalal, es ekkor kezdodott az igazi elvezet.
Ahogy futottam ereztem ahogy az ero ter vissza belem, a labaimbol megy ki a faradtsag, es egyre gyorsabban, konnyedebben haladok. Egyedul maradtam a futassal az agyam mar a megfeleleo allapotban, ez az amiert en csinalom az egeszet! Ennek megfeleloen szep sorban ertem utol a sporttarsakat, akik csodalkozva nezik mi tortent velem. En sem tudom! Csak futok, ratok gondolok, probalom visszatartani a sirast, mert akkor nem kapok levegot, es a teljes orom tolti el testem lelkem!
Aztan visszaerve a varosba a celnal mindennek vegeszakad, tapsolnak, kedvesem var, de nem tudok semmit tenni, felrevonulok es kisirom magam. Paromnak bejelentem hogy “lehet hogy ultras lettem”.
Szoval igy tortent az elso ultrafutasom, aminek meg most is a hatasa alatt vagyok, igy a Spartathlon arnyekaban!
Erdekes lenne pontosan tudnom hogy minek koszonheto az utolso 10 km-en torteno megtaltosodasom, ugyanis mint utolag kiderult kb 15 embert eloztem meg, ennyivel ertem be a cimboram elott, tehat tenyleg gyorsultam, nem cask en ereztem ugy. Nem tudom hogy a taplalkozasnak volt koszonheto, igazabol nem hiszem hogy mast vagy tobbet ettem volna mint elotte a pontokon, vagy a fejem vitt ennyire elore, ezt sem tartom valoszinunek hiszen mar ott is gondolkodtam ezen, de nagyon furcsalltam hogy tenyleg nem erzem a labamban sem a fajdalmat, faradtsagot. Szoval szrintem mindketto kozbejatszott!
Mindez szombaton volt , kedden mar futottam, ma meg mar beneveztem egy jovo het vegi maratonra itt a kozelben, es azota a Balaton nem akar kimenni a fejembol. Parom meg azt mondja baj van velem! Nem hiszem.
Beirom megegyszer az adatokat hogy meglegyen egyben: 66km 3000m szint 8:29 83. helyezes a 160 beerkezobol
visszaolvasva vettem eszre hogy nem valaszoltam arra hogy vegulis az utvonal elegsegesen ki volt jelolve, es altalaban a korulottunk levok tudtak is az utat, a legtobben kornyekbeliek voltak.
Koszonom nektek megegyszer, es bocs ha hosszu lett!